Brüsszel, újratöltve ( + egyebek)

Pénteken rendezték a bizottsági gyakornokoknak a brüsszeli búcsúkonferenciát, aminek legalább annyi értelme volt, mint a welcome conference-nek. Ha nem kevesebb. 

Először is sikerült teljesen elbénázni a kommunikációt: a Traineeships Office két hete küldött egy mailt, amiben az volt, hogy azok a gyakornokok (Brüsszelből és Luxembourgból), akiknek nincs bizottsági badge-ük, 17-e szerda délelőtt 10 óráig küldjék el a személyes adataikat, hogy beengedjék őket a konferenciára. Mivel nekünk van bizottsági badge-ünk, nem küldtünk semmit. Erre szerda reggel 9:50-kor jött az emlékeztető, immár pirossal kiemelve a szövegben az, hogy kire is vonatkozik az adatküldési kérés, és kiderült, hogy a luxemburgi gyakornokra ÉS azokra a brüsszeliekre, akiknek nincs badge-ük. Nem tudtam megállni és visszaírtam nekik, hogy az előző mailjükből nem ez derült ki, és lehet, hogy csak én értettem félre, de nem hiszem. (Pénteken délelőtt kiderült, hogy minden luxemburgi trainee úgy értelmezte, ahogy én...) Jó, végülis mint kiderült, nem is volt jelentősége, mert a konferencián ránéztek a badge-ünkre és beengedtek. Úgyhogy még jó, hogy szerdán 9:56-kor elküldtem a személyes adataimat. :P 

Ami ennél még jobb volt, hogy mi azt az infót kaptuk, szintén a Traneeships Office-tól, hogy csak nekünk, a fordtó gyakornokoknak van délelőtt is program, a többieknek a nagy, közös (brüsszeli gyakornokoknak is szóló), kettőkor kezdődő konferencián kell megjelenniük. Ezért aztán a nem DGT-gyakornokok szépen elmentek a hostelükbe - volt, aki ott maradt Brx-ben a hétvégére -, aludtak, várost néztek, nem tudom. Mi meg ültünk a rettentő érdekfeszítő előadáson, amikor berobogott az egyik brüsszeli koordinátor néni (az, aki nem használ melegvizet), és kérdezte, hogy hol vannak a többiek? Mert hogy a nemtudomhol direkt szerveztek nekik délelőtti programot, és ott várják őket... :D

Másodszor is, persze nem volt értelme megint az egésznek (cserébe viszont reggel 7-kor indultunk Luxemburgból és este 10 után értünk vissza). Volt előadás a fordítás kiszervezéséről, amiről mi már itt hallottunk elég sokat, az EPSO-vizsgákról, amikről csak az nem hallott, aki nem akart, és hogy mennyire jó, hogy mi is hozzátettünk az Unióhoz (!), és mi vagyunk az eddigi legjobb gyakornoki csoport (persze). 

Harmadszor: kaptunk ebédjegyet. TIZENÖT euró értékben. Még ha az ember nagyon megfeszül is, akkor sem lehet a bizottsági menzán annyit enni, hogy az elérje a tizenöt eurót...

És kaptunk ajándékba még egy pár EU-s fülhallgatót (!), illetve volt jó híg kávé.

Ebben a nagyon kényelmes és fancy teremben volt a délutáni konferencia. Volt magyar tolmácsfülke is ;) - ebben ki is merülnek a pozitívumok.

Negyedszer: a délutáni konferencia első részében egy olasz pasas hosszasan adott elő az Unió migrációs politikájáról, és folyamatosan migránsként emlegette a menekülteket. Körülöttem egyre többen méltatlankodtak, hogy amiről ő beszél, az nem migráns, hanem menekült, de végül azért nem szólt be emiatt senki, mert az előadó a feltett kérdések mindegyikére pontosan ugyanúgy válaszolt, mint Kósa Lajos Bolgár Györgynek. 

Hát, és ezt az eseményt szánták a gyakornokságunk lezárásának. Tény, hogy a nyitókonferenciához mindenképp méltó volt. (És volt utána libamájas miniszendvics.)

Egyébként tudom, hogy nem írtam a múlt pénteki állásinterjúmról. Még mindig nincs hírem, azt ígérték, ezen a héten jelentkeznek, de mégse. De holnap felhívom őket, ha délig nem hívnak. Maga az interjú hosszú volt és nagyon fárasztó, de a munkát még mindig szeretném, mert nagyon nekem való; és mint kiderült, ha ez sikerült, lesz még egy kör a leendő főnökkel, aki múlt pénteken pont nem ért rá... Meglátjuk.

Holnap kezdődik az utolsó hetem*, úgyhogy hamarosan várható a könnyes búcsúról szóló, öthónapértékelő bejegyzés! 

*Amivel kapcsolatban részben az tartja bennem a lelket, hogy a hét végén Fannival elugrunk ide.