Libamájas szendvics és macaron, aka. a nulladik "munkanap"

El se hiszem, hogy már egy hete itt vagyok, és már el is jött az első munkanap ideje. Jó, hát inkább a nulladiké, mert ma igazából nem volt érdemi munka, sőt, egy egész más városrészben és épületben voltunk, mint ahol effektíve dolgozni fogunk. Whatever. 

A nap első részében iszonyú érdekfeszítő (se!) előadásokat hallgattunk egy szűk, földszinti, levegőtlen teremben, lehet tippelni, hogy hányan nem aludtak el már a második beszéd előtt. Az lett volna a dolog lényege, hogy mivel összesen hat luxembourgi főigazgatóság (Directorate-General, vagy franciául Direction Générale, röviden DG) van, és mindenhol van legalább egy gyakornok, mindegyiket bemutatják nekünk, hogy azért nagyjából lássuk, mi hogyan működik. Na most ezt úgy kell elképzelni, hogy vagyunk összesen 42-en luxembourgi gyakornokok, ebből 26 fordító, a maradék pedig random DG-kbe, meg a Publications Office-ba, meg az Európai Bizottság Képviseletére van beosztva, van, ahol konkrétan egy-egy gyakornok lesz csak. Never mind, ezekről a helyekről is mindenkinek végig kellett hallgatnia a beszédeket, ahelyett, hogy párhuzamosan csinálták volna, és mindenkinek csak a számára releváns egységről kellett volna végighallgatnia a tudnivalókat. Már felvetettem Paulinának, aki a lengyel havernőm, hogy esetleg létrehozok egy Time Management Subcommittee-t. 

Ja, mert nekünk ilyen is van, subcommittee-k, azaz al-bizottságok, akik a gyakornokság alatt különböző dolgokat szerveznek, pl. a Language Subcommittee szervez nyelvórákat (a gyakornokok önkéntes alapon taníthatnak nyelveket egymásnak), a Trip Subcommittee meg kirándulásokat. Meg van, vagyis lesz, ha akarunk, egy Charity Subcommittee is, amelyik a tavalyi turnusban pl. örökbefogadott egy ruandai és egy afgán gyereket, illetve a nepáli földrengés sújtotta területekre küldött egy csomó adományt, amit a saját maguk által szervezett jótékonysági eseményeken gyűjtöttek. Ez nagyon szimpatikus. És olyan subcommittee-ket hozunk létre, amilyeneket akarunk, asszem, két hét múlva kell majd megszavazni, hogy mik legyenek ebben a turnusban. 

És mindemellé van a turnusunknak elnöke, alelnöke, pénztárnoka és al-pénztárnoka, akiket ma választottunk meg. Paulináék kapacitáltak, hogy jelentkezzek elnöknek, de megfogadtam, hogy ebben az öt hónapban, ha csak lehet, nem szervezek semmit és nem én leszek az osztályfőnök kapcsolattartó, hanem csak követem az utasításokat, illetve a munkában leszek kezdeményező, nem a gyakornokok csoportján belül. Végül nem tudtam teljesen ellenállni a kísértésnek, és alelnöknek jelentkeztem, de négyünk közül nem engem választottak. Nem vagyok elkeseredve. :P

Visszatérve, az előadások után volt fogadás, megint iszonyatosan fancy kajával, mini szendvicsek libamájjal és fügével (!) / lazaccal / kaviárral, desszertnek meg többek között mini éclair és macaron, ezt le is fényképeztem, de csak telefonnal:

Az egyik szervező aggódott, hogy elég lesz-e a kaja, mondván, idézem, "csak erre telt a Brüsszeltől kapott büdzséből", ja, bocs, csak a macaronra meg a lazacra.... (mondta a szegény kelet-európai, aki életében nem látott ennyi lazacot egy helyen)

Kaptunk badge-et meg bérletet, a badge-en olyan arcot vágok, mint... mint mindig, amikor épp éhes vagyok. Vagy ideges. Ami gyakorlatilag szinoníma. :P Szerencsére ezeket is a telefonommal örökítettem meg, úgyhogy még annál is előnytelenebb, mint igazából. Mindegy, az arcomra úgyse kíváncsi senki. A bérlet az egész város összes buszjáratára érvényes, 2017. szeptember 30-ig :D, úgyhogy vissza kell adnunk, amikor vége a gyakornokságnak, hogy a következő gyakornokok megkapják.

A napunk már 4-kor (!) véget is ért, és hazafele végre vettem kulcstartót (második számú küldetés teljesítve), hogy ne veszítsem el az egy szem kulcsomat a házhoz, meg ezt láttam: