Feeling proud

Képzeljétek, tök sokat beszélek franciául!!!

Tegnap volt egy kis probléma a jelszavammal (amikor otthagytam az irodai gépet, lezárta magát, és utána nem engedett vissza ugyanazzal a jelszóval, mint utólag kiderült, ilyen előfordulhat, ha speciális karakterek vannak  a jelszavamban és nyelvet váltok a gépen). Isi, az informatikus azt mondta, fel kell hívnom a helpdesket, mert ő nem tud új jelszót adni. Fel is hívtam, és meglepve tapasztaltam, hogy franciául szólnak bele (valamiért angolt vártam). Amire valójában büszke vagyok, az nem is az, hogy sikerült neki elmakognom, hogy mi a szitu, és közös erővel megoldottuk a problémát, hanem, hogy annak ellenére, hogy a nő a vonal másik végén biztos tud angolul, leküzdöttem a zsigeri ösztönömet, hogy egy laza "Do you speak English?"-sel köszönjek vissza, tudatosítottam magamban, hogy je parle francais, és rávettem magam, hogy meg is szólaljak franciául (mi több: telefonáljak, ami dupla stressz!)! :)

A másik szitu a banki ügyintézés volt, ezt ki is fejtem akkor, mindenki okulására. Tegnap ott hagytam abba, hogy akkor ma elmegyek a Postára elintézni a bankszámlát. El is mentem a pályaudvarhoz, ahol van egy posta (közelebb is útba esik egy, de az nincs nyitva szombaton). A pályaudvari 12-ig van nyitva, nekem 3/4 12-re sikerült odaérnem. Miután kiderült, hogy először rossz helyen vártam (a telekommunikációs részen a sima posta helyett), átmentem oda, ahol minden mást intéznek. Mivel a gép hagyta, hogy sorszámot húzzak, pedig 47-en (!) álltak előttem, megnyugodva konstatáltam, hogy a "12-ig nyitva" itt nem azt jelenti, mint otthon, hogy 12-kor már elküldik az embereket, hogy délben elmehessenek, hanem 12-ig lehet sorszámot húzni, és addig vannak nyitva, amíg mindenki sorra nem került. Én voltam az egyik utolsó, kb. 20-25 percet kellett várnom, a pultnál a bácsi azonban közölte, hogy túl későn érkeztem, hamarabb kellett volna jönnöm, mert a számlanyitás legalább 10 perc, és addig ő nem hajlandó itt maradni... Teljesen megértem egyébként, csak ha tudtam volna, akkor mondjuk nem várok ennyit fölöslegesen, hanem be se megyek, a gép viszont hagyta, hogy sorszámot kérjek a bankszámlanyitáshoz, szóval ilyen szempontból meg tökre nem fair...

Sebaj, a központi posta szombaton is nyitva van 5-ig. Ugyan a postás bácsi nem volt hajlandó megmondani, hogy hol kell leszállnom a buszról (a megállók nevét se a buszon nem írják ki/mondják be, se a buszmegállókban, kivéve a kitett menetrendeken, ott ki lehet keresni, hogy hol vagyunk), mégis ráhibáztam, hogy hol kell leszállni. Egy kb. bő 5 perces kerülő után sikerült megtalálnom a postát, ahol újabb 10 perc várakozás után sorra kerültem. Odaadtam a nőnek a dokumentációmat (amit még csütörtökön a "kávézóban" töltöttem ki), erre ő megkérdezte, hogy ugyan honnan van nekem ilyen igénylőlapom. Mondtam, hogy a Parlamentben adták. Mire ő: csak azért, mert ilyet csak a postán adhatnak, máshonnan nem juthatnék hozzá (ezzel pont ellentmondott a B torony postáján lévő csajnak, aki tegnap azt mondta, hogy ő nem adhat ilyet). Azért hajlandó volt megnyitni nekem a számlát, pár napon belül lesz kész, akkor megkapom a swift kódot is, amit rá kell írni a pénzügyi adatlapra, amit le kell adnom a Parlamentnek LEGKÉSŐBB HÉTFŐN ahhoz, hogy utalhassák rá az utazási költségtérítést (meg később a fizut)... Ja és megkérdeztem, hogy akkor ugye a kártyával, ami jár hozzá, csak pénzt lehet felvenni, fizetni nem lehet (eddig mindenki ezt mondta). Erre a nő: "Ezt meg ki mondta Magának???". Kiderült, hogy ez sem igaz, bármelyik boltban fogok tudni fizetni a kártyával (ha egyszer megérkezik) 750 euróig! Eddig ennek is mindenki az ellenkezőjét mondta, de megnéztem a szerződésben, tényleg így van! WTF.

A lényeg, hogy sikerült elintéznem, ha nagyobb kitérővel is, mint terveztem (és még lesz egy köröm vele hétfőn). Utána bevásároltam.

A franciát egyébként általában értem, ha nem, az is akkor van, ha valami (látszólag) nem illik a kontextusba. Például tegnap a boltban a pénztáros megkérdezte, hogy kérek-e bélyeget. Miután másodszor is visszakérdeztem, megmagyarázta, hogy a pontgyűjtős matricára gondolt (nem kértem).

A borzasztó produktív napom másik teljesítménye (a körmnyomdázást nem számolom bele) az ebéd volt. Vettem csirkemellfilét, salátát, meg öntetet. Körülnéztem "itthon" (még mindig csak idézőjelben tudok rá így gondolni) a fűszerek között, és azt találtam ki, hogy currys csirkét csinálok, a curry alá egy kis gyömbérrel, mert az sose rossz. Megsütöttem az egyik csirkemellet a fura villanytűzhelyen (még csak ismerkedünk, de már megbarátkoztunk), és a várakozással ellentétben nem maradt nyers, hanem pont tök jó lett. Így nézett ki:

A salátát így készen vettem, és valamilyen lájt öntetet tettem rá (almaecet meg dizsoni mustár van benne). Nagyon izgi.
Az alapanyagok összesen 8,20-ra jöttek ki, és pont a felét ettem meg (és jól is laktam vele), tehát egy adag kaja 4,10-re jön ki. (Vö. hétköznap a menzán ebédelünk, ott 2 fogás a kedvezménnyel együtt 5 és 6 között van, de az extrém olcsónak számít).

Várost nézni végül nem mentem, egyrészt mert felidegesített, hogy (részben a saját hibámból) fél 3-ra értem haza, és úgy éreztem, hogy most már nincs kedvem sehova menni, másrészt az idő is picit borongósabb volt, mint vártam. Viszont kialudtam magam, és jólesik, hogy most egy picit nincs semmi dolgom, nem kell tanulnom, készülnöm, gyakorolnom, nincs fordítás, hanem a hétvégén pihenhetek! Este pár fordítói gyakornok (néhányan az 59-ből*, nem ismerem őket, csak van egy Facebook csoportunk) tervezi, hogy beül valahova, lehet csatlakozni. Én most nem igazán érzem a csít, főleg, hogy nem ismerek senkit, de pont emiatt lehet, hogy rákényszerítem magam, hogy elmenjek, hátha megismerek pár jófej embert. Mivel a többi nemzetiségű gyakornokkal nem dolgozunk együtt, csak ilyen külön eventeken van rá esély, hogy találkozzak velük. A legrosszabb, ami történhet az, hogy senki nem szimpatikus, akkor meg hazajövök.

Holnap viszont garantáltan megnézem, amiket terveztem (és dokumentálom is!).

*Csütörtökön a tájékoztatón elmondták, hogy évente 10000-en jelentkeznek fordító gyakornoknak, erre az októberire 2500-an jelentkeztünk, és abból választottak ki 59-ünket. A szempontokra nem tértek ki részletesen (csak annyit mondtak, hogy a nyelvi osztályok döntenek, hogy kit látnának szívesen, de az ő szempontjaik különbözőek és változóak), de az biztos, hogy tök nagy mázli, hogy bekerültem az 59 közé!